Elhunyt Dr. Müllner Jenő

Müllner Jenő (1943-2008)

Még most sem akarom elhinni. Pár hete fölhívott,    boldog új évet kívánt, gratulált ehhez az oldalhoz, s arra kért, menjek be hozzá. Aztán csak a híre jött. Február 3-án elhunyt Dr. Müllner Jenő. 65 évet élt.  E szomorú pillanatokban mondhatnék Róla közhelyszerű dolgokat: aranytollas újságíró, a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, korábban a Népstadion és Intézményei főigazgatója, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, az Esztergomi Vitéz János Főiskola sajtótörténeti oktatója, a MÚOSZ Helyi Lapok szakosztályának egyik létrehozója és elnöke, több könyv megalkotója, 16 évig a Hegyvidék újság főszerkesztője, kiváló férj, édesapa és nagypapa.       Emlékezés közben azonban eszembe jutnak személyes pillanatok. Például, amikor 1997 januárjában teljesen ismeretlenül frissen végzett fényképészként munkát kérve először bekopogtattam az Apor Vilmos téri szerkesztőségbe, s mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna lehetőséget adott. Aztán az első kiállításom, amit Ő nyitott meg, valamint az a szeretet, ahogyan a fiatalok felé fordult. Örült, amikor megalapítottuk a Hegyvidék Fotókört, s kiaknázva a csapatban rejlő alkotóerőt, felvételeinkből képeslapsorozatot adott ki. Persze nem titkolom, voltak vitáink is, amikor kiabált velem, s úgy tűnt, haragszik. “Kisfiam”, kezdte mindig érces hangon. Aztán rájöttem: Mindez csupán azért van, hogy jobbra sarkalljon. ͍gy csinálta valamennyiünkkel. Ritkán dicsért, de mindig tudtuk, hogy mellettünk áll. Egyenes volt, nyílt és őszinte. Főszerkesztőként pedig valódi közösségszervező. Olyan csapatot hozott össze, melyben az ifjú gyakornokoktól, a nagynevű öreg rókákig mindenki megtalálta a helyét. Sose felejtem el az általa szervezett évvégi összejöveteleket sem, ahol 20 fő volt a minimális létszám.   Szobrászművész barátja Fekete Géza mondta a szomorú hírt hallván: “Jenő halálával lezárult egy korszak.”

Az biztos: Nagyon fog hiányozni. Nyugodjék békében, FŐNÖK!   Janzsó Tamás

Dr. Müllner Jenő hamvasztás utáni búcsúztatója 2008. február 27-én 11 órakor volt a Fiumei úti sírkertben.  Szeretném, megkérni azokat, akik olvassák e nekrológot, s ismerték, szerették Dr. Müllner Jenőt, a cikk alatt a kommentekre kattintva írjanak róla pár emlékező sort! Legyen ez egy olyan sarok, mely mindig előtte tiszteleg!  Előre is köszönöm a segítségüket!  két fotós barát Balogh Tamás és Hajdu Zoltán e képpel fejezik ki fájdalmukat, s igyekeznek méltó emléket állítani.

12 hozzászólás

Jambor Jozsef

Nem keresem a szep szofordulatokat, tulsagosan is szomoru vagyok ahhoz. Nagyon megrenditett Jeno eltavozasa. Szerettem, tiszteltem, sokat koszonhettem Neki. ’91-ben O volt az egyik ajanlom a MuOSZ tagfelvetelnel…Melyen egyetertek Fekete Gezaval, Jeno tavozasaval valoban lezarult egy korszak. Visszavonhatatlanul.Emleket megorzom.Tamasnak elismeresem – szep gesztus, melto Jenohoz!Jambor Jozsef-jj-

Válaszol
Jambor Jozsef

Nem keresem a hatasos szofordulatokat, tul szomoru vagyok hozza. Megrenditett Jeno eltavozasa.Sokat koszonhettem Neki, szerettem, tiszteltem. O volt az egyik ajanlom 1991-ben a MuOSZ felvetelnel……Egyetertek, valoban lezarult egy korszak az elmenetelevel. Visszavonhatatlanul.Emleket megorzom.Tamasnak elismeresem – szep gesztus, melto Jenohoz!Jambor Jozsef-jj-

Válaszol
Titko Ildiko

Kedves Mindenki, aki velem egyutt emlekszik itt Mullner urra, es kedves Fonok ur, aki meg itt van koztunk, emlekeinkben biztosan, es a Tibeti halottas konyv szerint meg nehany hetig figyelve, bucsuzva!Melyen megrenditett “Felfedezom” -o maga emlegette igy sajat magat velem kapcsolatban- halalhire, mely nagy szegyen ram nezve, hogy csak ot nappal kesobb jutott el hozzam, s mely olyan hihetetlen, mint maga a halal jelensege nekem, aki azt, hogy elek olyan termeszetesnek, “elem” meg… Szeretnek a legnagyobb szeretettel csatlakozni az emlekezokhoz, mint olyan, aki, e neha nem konnyu termeszetu emberrel kapcsolatban a vilagon semmilyen rosszra, de csakis jora tud es akar gondolni! Nem bocsathatom meg magamnak, hogy szemtol szemben nem mondhattam el neki sohasem azt, hogy KoSZoNoM!!! Koszonom, hogy minden alkalommal, szeretettel es igazi oszinte erdeklodessel fogadott irodajaban. Koszonom az atyaskodast, a jo tanacsokat, melyekkel a jo ujsagrajz mufaji mikentjeire oktatott. Koszonom, hogy elso gyengecske bemutatkozo rajzaim ellenere is adott nekem, a teljesen ismeretlen, felenk foiskolas lanynak -1999-ben- megmutatkozasi lehetoseget. Koszonom, hogy olyan sokaig, megujulo bizalommal, adott nekem feluleteket az ujsagban, s helyet a szerkesztoseg eleteben, ha idonkent fiatalos felelotlenseggel olykor ki-ki is maradtam… Koszonom a kedves megfedeseket ilyenkor, melyek szinten fejlodesemet szolgaltak, es a munkahoz valo viszonyulasomat csiszolgattak. Koszonom igazi hamisitatlan gondoskodasat. Koszonom az egyre novekvo onbizalmat, melyet magamban noveszthettem latva rajzaim sok-sok peldanyban visszakoszonni a Hegyvidek lapjain. Koszonom, hogy biztatasara megismerhettem a XII. kerulet majd’ minden zeget-zugat, s koszonom, hogy benyomasaimat nyiltan, kezem szerint szabadon fogalmazhattam meg, igy is tetszest aratva. Mindent ami most meg nem is jut eszembe, de Mullner urnak lehetek, vagyok erte halas, koszonom, nagyon koszonom, es a Foszerkeszto ur emleket amig elek, jo szivvel orzom.Titko Ildiko a Hegyvidek grafikusa

Válaszol
Somogyvari D. Gyorgy

Kedves Apuci! Igy szolitottalak, habar ket evvel idosebb vagyok Nalad, megis, abban a nehany rovid evben, mely alatt szerencsem volt Teged ismerni, egyfajta apafigurakent tiszteltelek. Helyesebben, tisztellek meg most is, s foglak, ameddig elek. 2003 oszen talalkoztunk eloszor. Te mar bizonyara nem emlekszel arra a ket bizottsagi ules kozott ram szant negyedoradra, amikor a MuOSZ ebedlojenek egyik zugaban, ket csesze kave (es a makacsul szemembe fustolgo cigarettad) folott, kicsit szorakozottan arrol kerdezoskodtel, miert tertem haza Magyarorszagra, harminc evi tavollet utan. Habar soha nem olvastad egy soromat sem nyomtatasban, megis, a jo Foldes Anna ajanlasara, gondolkodas nelkul meghivtal a Hegyvidek szerkesztosegebe, egy kis dumcsira… Boldogan eltem az alkalommal, mert ugy ereztem, egy csalad kotelekeben kapok helyet, melynek Te voltal a neha kicsit morcos, maskor bizony nyers, de mindeg is egyenes, szokimondo feje. Talalkozasunk eredmenyekeppen sok-sok iras es foto jelent meg egykori ujsagodban, melyek alatt buszken olvastam a nevem. Elofordult, felve kopogtattam az ajtodon, mert tudtam, leszuras var ram, ilyenkor egyik labamrol a masikra alltam hatalmas asztalod elott, s ugy pironkodtam, mint egy kisgyerek. Tobbszor jott a jo szo, a dicseret, ami nalad annyibol allt, hogy meglengetted cigarettat tarto kezed es gyurut formaltal a mutato es huvelyk ujjaiddal. Tudom, ketsegek gyotortek az egeszseged, a sulyod miatt, egy idoben meg kondi- terembe is jartal es abbahagytad a dohanyzast. Amikor feladtad foszerkesztoi szeked a Hegyvideknel, azt mondtad, meg nehany evet dolgozol a Helytorteneti Muzeumban, aztan csak az unokaidnak, a nagyobb csaladnak es a kutyaidnak fogsz elni. Januar vegso napjaiban talalkoztunk (oly nehez kimondani) utoljara. Ram dudalt egy sotet ablakos BMW a Beethoven utcaban, majd elem kanyarodott. Ugye, nem szukseges taglalnom, mire gondoltam az elso pillanatban? Nevetve szalltal ki a kocsibol, megrokonyodott arcom lattan. Gratulaltal a riportomhoz, amely egy altalad nem szeretett napilapban jelent meg, trefasan szamon kerted, miert nem toltottem ki a MuOSZ valasztmanyi kerdoivet, aztan ismet, az unokaidat hoztad szoba. Az a kep maradt meg bennem, ahogy beultel a kocsidba, kicsit nehezkesen, de nevetve pillantottal vissza ram, valamin legyintve. Hosszan neztem utanad, amint komotosan navigaltal a szuk utcaban, parkolo kocsik kozott. A Boszormenyi uton csakhamar elnyelt a kodos, teli szurkulet. Akkor meg nem tudtam, ez a pillanat akar szimbolikus vegszo is lehetne eleted filmjeben. Nos, jo utat, Apuci. S koszonok mindent, amit ertem tettel, mig koztunk voltal, ezen a sargolyon. Somo

Válaszol
Mitnyan Gyorgy

Kedves Jeno!fiatal emberkent ismertelek meg, es a sors furcsa jateka a “fonokodde” tett.ezt igyekeztem tisztelettel, de hatarozottan es persze nemi izgalommal megelni. sok evig, szam szerint 12 evig volt ez igy.jo volt, barati, atyaskodo neha szikrazo. nekem nem kellett fonoknek lennem, neked nem kellett beosztottkeant ellentmondani. egyszeruen mukodott.tanultam sok mindent. a legfontosabb talan ebben, hogy sok emberseget!koszonom, hogy baratomnak neveztel es en pedig baratomnak tudhatlak. tegnap, ma, es holnap is….

Válaszol
Salyi Krisztina

Kedves Fonok!Regota keszulok e level megirasara, de sajnos keson kezdtem hozza…Az elet ugy hozta, hogy csak keves ideig dolgozhattunk egyutt, de ez is elegendo volt ahhoz, hogy megszeressem es soha ne feledjem!Akkor amikor odakerultem a Hegyvidek lapkiadohoz, mint titkarno, meg hajadon voltam, mara mar ferjes asszony… ezt is szerettem volna onnek eloromkodni es azt is, hogy sikerult (igaz 25 eves hitel aran) lakashoz is jutnunk a parommal. Biztos vagyok benne, hogy orult volna neki es buszke lenne ram. Bizom benne, igy is orul es apukammal egy felho szelen most megismerkednek egymassal es egyutt terelgetnek tovabb…Mikor a lapkiadot otthagyta es csak a Helytortenetit vitte tovabb en lelekben Magaval mentem…Bar igaz megvoltak a rigolyai, de azokkal egyutt szerettem es tiszteltem…Nem is maradtam ott tul sokaig on nelkul…Bizom benne, hogy az on csaladja is ugy fogja fel halalat, ahogyan en (edesapamet is igy eltem tul), azt gondolvan, hogy jobb helyre kerult es onnan nez le rank es ov minket egy szep borfotelbol, egy iroasztal mogul….

Válaszol
Muzsay Andras

Jeno nagyon hianyzik. Olyan ember volt, aki tudott es akart is segiteni azoknak, akiket szeretett. Kiallt a munkatarsaiert, ami keves fonok tulajdonsaga. Es jo lapot szerkesztett, mert tudta, hogyan kell a legjobb eroket maga kore gyujteni, iranyitani. Buszke es boldog vagyok, hogy ismerhettem, es hogy dolgozhattam vele akar eloadomuveszkent, akar ujsagirokent. Kar, hogy ez mar csak emlekkent, nelkule idezheto fel…Muzsay Andras

Válaszol
Muzsay Andras

Jeno nagyon hianyzik. Olyan ember volt, aki tudott es akart is segiteni azoknak, akiket szeretett. Kiallt a munatarsaiert, ami keves fonok tulajdonsaga. Es jo lapot szerkesztett, mert tudta, hogyan kell a legjobb eroket maga kore gyujteni, iranyitani. Buszke es boldog vagyok, hogy ismerhettem, es hogy dolgozhattam vele akar eloadomuveszkent, akar ujsagirokent. Kar, hogy ez mar csak emlekkent, nelkule idezheto fel…Muzsay Andras

Válaszol
Bereczki Pal es Palne

Szervusz Draga Baratunk,Jeno! A 34 ev rengeteg kozos es szep emleke jogosit fel arra,hogy a nagy nyilvanossag elott bucsuzzunk Toled!A mi kapcsolatunk nem munkakhoz kotodott,hanem a mindennapokhoz,a hetvegekhez,a kartyapartikhoz,a Rajk Laszlo utcahoz,Csovarhoz.Ahhoz a rengeteg egyutt toltott orahoz ,ami felejthetetlen szamunkra.Ez volt a mi fiatalsagunk! Buszkek vagyunk es maradunk arra,hogy mi a barataid lehettunk!Koszonjuk. Igaz baratsaggal Bereczki Muci ,Pali ,Tamas.

Válaszol
Suta Melinda

Draga Jeno! Hat elmentel. Azota sem tudom felfogni, miota megkaptam a szomoru hirt. Meg nemreg beszelgettunk, nevetgeltunk. Buszken meseltel az uj unokadrol, a terveidrol. Es most nem vagy itt. Nezem a kepedet, es eszembe jut a kezdet. Az Apor Vilmos teren. Amikor eloszor allitottam be hozzad, mert titkarnot kerestel. Ott ultel a Jambor Jozsival, hatalmes cigeretta- fust kozepen es neztetek milyen boszen utogetem a klaviaturat. Aztan megszuletett a dontes. En leszek a titkarnod. Azota nagy utat bejartunk egyutt. Vitatkoztunk, harcoltunk az elso idokben, de aztan beindult a gepezet. Megtanultuk tisztelni a masikat. Es ez nagy dolog volt szamomra. Hogy embernek neztel. Hogy kikerted a velemenyemet, es el is fogadtad. A “patyi Szuzmariaet” – te neveztel igy sokszor. Aztan addig nyaggattal, mig be nem iratkoztam a kedvedert a gimnaziumba. Mert azt mondtad, higgyem el, meg tudom csinalni. Es termeszetesen igazad lett! A foiskolai szakdolgozatomat Neked ajanlottam. Mert nelkuled el sem jutottam volna odaig. Koszonom, hogy elinditottal ezen az uton.Nagyszeru, nagyszivu ember voltal, es en buszke vagyok, hogy ismerhettelek, hogy egyutt dolgozhattam veled. Nagyon szerettelek. Sokszor voltal apam helyett apam. Ezt is koszonom. De hat Te ilyen voltal.Hianyozni fogsz. Nagyon.Es most egy vers. Neked. Bucsuzoul.Kosztolanyi Dezso: Halotti beszedLatjatok feleim, egyszerre meghaltes itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.Ismertuk ot. Nem volt nagy es kivalo, csak sziv, a mi szivunkhoz kozel allo.De nincs mar.Akar a fold.Jaj, osszedolta kincstar.Okuljatok mindannyian e peldan.Ilyen az ember. Egyeduli peldany.Nem elt belole tobb es most sem el,s mint fan se no egyforma ket level,a nagy idon se lesz hozza hasonlo.Nezzetek e fot, ez osszeomlo,kedves szemet. Nezzetek, itt e kez,mely a kimondhatatlan kodbe veszkove meredve,mint egy ereklye,s ra ekirassal van karcolva ritka,egyetlen eletenek osi titka.Akarki is volt o, de feny, de ho volt.Mindenki tudta es hirdette: o volt.Ahogy szerette ezt vagy azt az etelt,s szolt, ajka melyet mostan lepecsetelta csond, s aholgy zengett fulunkbe hangja,mint vizbe sullyedt templomok harangja,a melybe lenn, s ahogy azt mondta nemreg:”Edes fiacskam, egy kis sajtot ennek”,vagy bort ivott es boldogan meredt akezeben ego, olcso cigarettafustjere, es futott, telefonalt,es szotte almat, mint szines fonalt:a homlokan feltundokolt a jegy,hogy milliok kozt az egyetlenegy.Keresheted ot, nem leled, hiaba, se itt, se Fokfoldon, se Azsiaba,a multba sem es a gazdag jovobenakarki megszulethet mar, csak o nem.Tobbe sohanem gyul ki halvany-furcsa mosolya.Szegeny a forgando tunder szerencse,hogy e csodat ujolag megteremtse.Edes barataim, olyan ez eppen,mint az az ember ottan a meseben.Az elet egyszer csak oraja gondolt,mi meg meselni kezdtunk rola: “Hol volt…”,majd razuhant a mazsas, szornyu mennybolt,s mi ezt meseljuk rola sirva: “Nem volt…ugy fekszik o, ki kuzdve tor a jobbra,mint onmaganak dermedt-nema szobra.Nem kelti fol se konny, se szo, se vegyszer.Hol volt, hol nem volt a vilagon egyszer. Oszinte, mely tisztelettel es szeretettel Suta Melinda.

Válaszol
Tikasz Mariann

Kedves Jeno,a Hegyvidek foszerkesztojekent ismertelek meg, igy nekem Te es a Hegyvidek mindig egyet jelentettetek. Jo volt latni azt a pezsgo muhelymunkat, amit magad korul kialakitottal. Megvalositottad azt, amirol sokan csak beszelnek, masok almodoznak – a kulonbozo korosztalyok tevekeny, alkoto egyuttmukodeset. Hirtelenjeben nem is tudom, hany fiatal, palyakezdo koszonheti Neked indulasat. Impulziv segitokeszseged mindig megfogott. Realista optimizmusod sokszor segitett egy kicsit masnak, maskent latni a vilagot.Emleked szeretettel orzom.Tikasz Mariann

Válaszol
admin

Eotvos Pal (MuOSZ elnoke) bucsubeszede:Kedves Kolleganktol, Mullner Jenotol, Aranytollas ujsagirotol, a MuOSZ Helyi Lapok Szakosztalyanak tiszteletbeli elnoketol, a Valasztmany tagjatol bucsuzunk. Hatvanot eves koraban tavozott kozulunk.A Magyar ujsagirok Orszagos Szovetsege neveben veszek bucsut tole, amely szervezetnek nemcsak segito onkentese, hanem emblematikus szemelyisege is volt, akit tekintely ovezett es szeretet vett korul.Most megis, mindenekelott szemelyes bucsut szeretnek venni tole. Nem voltunk a szo hasznalatos ertelmeben baratok, mert erre nem volt erkezesunk. Pusztan barati szalak kotottek ossze bennunket. Mindketten hatvan folott voltunk mar talalkozasunkkor, olyan eletkorban, amikor uj kapcsolatokra nem igazan nyitott az ember, az onvedelem ovatossa tesz, az erzelmi tartalekok fogyoban vannak. Megis. Egy kelet magyarorszagi falubol Budapestig tarto, kettesben toltott autout vegen ugy szalltunk ki a kocsibol, hogy az emlitett szalak erzekelhetok voltak. Amugy falstaff-i figuraja, nyitott termeszete onmagaban is alkalmassa tette volna ot valamifele joizu beszelgetesben kialakulo szimpatiara, de az, amirol szolok, ahogy felidezem ot nem pusztan ennyi volt. Sokkal inkabb melyebben rezonalo, mentalitasbeli osszecsenges, az eleterzesek, a gondolkozas, az iteletalkotas kozelsege.Jeno elettortenetenek reszleteit halalaig nem ismertem. Az eletdarabokat, a toredekeket “ezeket ismertem” szerettei utolag raktak szamomra fuzerbe, ok segitettek a nehezen osszeillesztheto elemeket osszepasszitani. Hiszen a gyakorlatias szervezokeszseget kellett az elmelkedo, toprengo hajlammal osszeegyeztetni. A szavak es a szamok egymastol altalaban elkulonulo vilaga es tisztelete nala egy szemelyben, egy karakterben volt jelen. Vezeto “ma ugy mondanank menedzseri” poziciot tolt be egy orszagos intezmenynel, (a Nepstadion igazgatoja volt), masfelol aprolekos tortenelmi kutatasokkal pepecselo gyujtomunkaval ir, s ad ki helytorteneti konyveket. Egyfelol bolcsesz, ujsagiro, masfelol imponalo realitaserzeku lapszervezo, a hirdetesi bevetelek rigorozus szamontartoja, aki tudja, hogy a sajto szabadsaga, a szerkeszto szabadsaga a sok fennkoltseg mellett es felett a gazdasagi eredmenyesseg szamoszlopai szerint is ertelmezhetok. Sajtotortenesz, oktato, muzeumalapito, szervezo.Eletutjaban felivelesek, es toresek, kanyarok es a sors hozta eles fordulatok, de ezt a szerpentint mindenutt atvagja egy folfele mutato vertikalis, egy egyenes, amit a tisztesseg, a jellem, a sajat maga altal felallitott szigoru normak utjelzoi mutatnak.Nehany eve kulon megkertem ot, hogy a MuOSZ-ban akkor elottunk allo kenyes munkakban segitsen. Nem annyira operativ segitseget kertem, hiszen akkoriban tele volt a muzeumalapitas-szervezes tennivaloival, hanem jellemzo modon, tekintelyenek, kikezdhetetlen szemelyisegenek jelenletet kertem. Mullner Jeno fogalom, tampont volt egy sok kesze-kuszasagtol, ellentmondastol terhelt civil szervezetben mar a korabbi idokben is, amikor beketeremto kepessege, adottsaga sokat segitett a szervezet osszetartasaban.Igen, beketeremto, megerto es eligazito ember volt, “ahogyan leanya fogalmazott” moderator mediator, diplomata, aki tudott kompromisszumokat kotni. Mert a kompromisszum az eros egyenisegek kepessege, a gyengek kompromisszuma tobbnyire a megalkuvas. Ez a szilard jellembol adodo kepessege is tartotta meg ot tobb mint egy evtizeden at egy olyan pozicioban, ahol maskulonben gyorsan jar a rosta. Meg volt benne a felulemelkedes oly ritka adottsaga, ami szemelyet erintoen is kepesse tette a sokszinu ujrakezdesekre es arra is, hogy kornyezeteben felnezzenek ra.Ismet egyszer nagy veszteseg erte az ujsagiro szovetseget, ahol az ad hoc vallalasok es szakosztalyi aktivitasa mellett ket bizalmi feladatot magara vallalo bizottsagban is tevekeny volt, aki minden keresre segitsegnyujtassal valaszolt. Uresseget hagyott maga utan.Hianyzol, hianyozni fogsz Jeno mindannyiunknak, akik szerettunk, becsultunk. Isten veled baratom.

Válaszol

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük